Utazás a vágy villamosán – Hollywood Szex Szimbólumai, HBO Sztár magazin, 2009

Posted by jún 18 2009

Utazás a vágy villamosán
Hollywood szexszimbólumai

Minden idők legnagyobb szexszimbólumai: vad kultúrforradalmárok vagy harsány exhibicionisták? Hölgyeim, engedjék le a hajukat, uraim, lazítsák meg a nyakkendőjüket, és döntsék el önök. Az HBO Sztár magazin következő oldalain a hollywoodi (vágy)álomgyár sötét angyalaival találkozhatnak.

Unalmas baráti összejöveteleken elég, ha szóba hozzuk a „ki a világ legszexisebb nője és férfija” témát, hogy azon nyomban parázs vita kerekedjen. Marilyn Monroe-t, Angelina Jolie-t és Brad Pittet egyesek válogatott szidalmakkal és vitriolos megjegyzésekkel illetik majd, míg mások olyan szenvedélyesen veszik védelmükbe őket, mintha csak a tulajdon házastársukat érte volna sértés. Miért? Mert paradox módon az erotika az egyetlen olyan hatalom, amely felforgatja a hagyományos nemi dominanciaviszonyokat. A nők vérengző fenevadakká válnak Jolie duzzadt ajkainak szidalmazása közben, a férfiak pedig a puhány és gömbölyded sörhas mellett kampányolnak, ha barátnőjük megcsodálja David Beckham erőtől duzzadó mellkasát. Még maguk a szexszimbólumok is nehezen viselik el egymást: Marlene Dietrich például szigorúan megtiltotta, hogy Madonna alakítsa őt, ha halála után életrajzi film készülne róla. „Én csak eljátszottam a cafkát a Kék Angyalban” – mondta. „Az a nő azonban penetránsan közönséges.”

A szex már jóval a mozi kora előtt is a kultúra része volt, ám a törvények tűzzel-vassal irtották a devianciát, főként a civilizáltnak kikiáltott Európában. A nyárspolgárok mesterkélt női, férfi- és családmodelljét a felvilágosodás romantikája és Marquis DeSade pornográf irodalmi művei ingatták meg. A fotográfia és a film megjelenésével pedig testet öltött mindaz, amitől annyian tartottak: a szabad szerelem. A szexuális forradalom beköszönte előtt, a harmincas években Marlene Dietrich, a német születésű díva csigázta fel a férfiakat – és a nőket is –, hiszen a szőke filmcsillag bevallottan biszexuális volt. Dietrich rideg és megközelíthetetlen szépségét férfias szabású öltönyökkel és porcelánfehér arcbőrrel hangsúlyozta. „Önmagam kedvéért öltözködöm” – mondta. „Nem a közönségért, nem a színpadért – és végképp nem a férfiakért.” Ennek ellenére – vagy tán éppen ezért – katonák százezrei epekedtek érte, amikor a második világháború idején feszes kis uniformisban köszöntötte a hősöket a feslett Lola dalával.

Errol Flynn – bár Ausztráliában született – megkerülhetetlen személyiség, ha Hollywood szexszimbólumait kívánjuk… sorra venni. Az egyik első Robin Hood-adaptáció sztárja a negyvenes években nemcsak filmjeiről, de viharos szerelmi kalandjairól is híres volt: három feleséget és számtalan szeretőt fogyasztott el, és élete során két hölgy is beperelte szexuális zaklatásért. Ennek ellenére a nők megvesztek érte: sokak szerint Flynn volt az első olyan hollywoodi hős, aki nem egy hamis, megrajzolt ideált testesített meg, hanem a valódi, nyers férfierőt. Őt csupán kortársa, kollégája és riválisa, Clark Gable győzhette le, aki nemcsak az Elfújta a szél főszerepét vitte el az orra elől, de két feleséggel is beelőzte az öreg Errolt. A történelem így öt szerencsés Mrs. Clark Gable-t tart számon.

A szexet egyes források szerint Marilyn Monroe találta fel, és ha e kijelentésben van is némi szarkazmus, tény, hogy a szőke istennő neve mára elválaszthatatlan a szótól. Korunk popkult ikonjainak (Britney Spears, Ditta VonTeese, Paris Hilton) imázsában is összetéveszthetetlenül ott ragyog valami „monroe-i”. Egyesek úgy vélik, hogy a Van, aki forrón szereti énekesnője buja, kerekded formái miatt lett a testiség szimbóluma, míg mások a naiv, gyermeki ártatlanságot tartották benne a legvonzóbbnak. Andy Warhol szerint azonban Monroe titka az volt, hogy személyiségében valódi ellentmondások ütköztek össze: egyszerre volt közönséges és finom, kihívó és sebezhető. Ironikus módon ugyanezért nem találta a helyét a férfiak mellett, és egyes feltételezések alapján ez vezetett ön(?)gyilkosságához is.

Az önpusztító és hedonista életmód, úgy tűnik, nemcsak a zsenialitás, hanem a szexualitás velejárója is: a mindössze huszonnégy évet élt James Deant a Gay Times olvasói minden idők legmeghatározóbb meleg ikonjának szavazták meg, androgün szépsége és vad személyisége pedig a lázadó fiatalság megtestesítőjévé tette. A népszerű kultúra kutatói szerint ő a férfi Monroe, míg Marlon Brando Elisabeth Taylor maszkulin megfelelője: hírnevük, szépségük, tehetségük megkérdőjelezhetetlen, ám míg a két szőkét – Jamest és Marilynt – sosem láthatták a rajongók ráncos arccal, addig Marlon és Liz a közönség szeme láttára váltak a vágy tárgyaiból reszkető öregemberekké.

Európa szexikonjai mindig jócskán különböztek az Újvilág szimbólumaitól: a hetvenes évek végére Amerika a már jól ismert fogások újramelegített változatát tálalta fel közönségének. Mamie VanDoren például lassan aggastyán korba lépve is egyre nagyobb és feltűnőbb mellekkel, szőkített hajjal borzasztja el közönségét, azonban már fiatalon is elbújhatott az olyan olasz istennők mellett, mint Sophie Loren, Gina Lolobrigida vagy a francia Catherine Deneuve. Amerikában a szépségideál és a szexszimbólum két élesen elkülönülő fogalom – gondoljunk csak Audrey Hepburn törékeny eleganciájára és bájára, amelyet mindannyian csodálunk, de véletlenül sem azonosítjuk a nemi vággyal. Európában azonban Brigitte Bardot és Jeanne Moreau egyszerre voltak a szenvedély és a szépség megtestesítői. Így van ez ma is: „Egy nő legyen intelligens, vonzó, humoros és kedves” – mondta egyszer Monica Belucci. Ezzel szemben Pamela Anderson ezt tanácsolja a hölgyeknek: „Légy szőke, és az alacsony elvárások miatt könnyű lesz meglepetést szerezned.”

Mire beköszöntött a válltömések kora, a szexualitás nagyjából annyira volt tabutéma, mint a piacon a krumpli. A kilencvenes évek hajnalán Julia Roberts egy szeretnivaló prostituált szerepével lopta be magát a férfiak szívébe, ami korábban elképzelhetetlen lett volna. És bár Kim Basinger egyszer megjegyezte: „Ha szexszimbólum akarsz lenni Hollywoodban, nagyon rázós utat választottál”, Sharon Stone-nak ehhez elegendő volt egy sikkes láblendítés is az Elemi ösztönben. Ez a filmtörténeti mérföldkő egyébként máig komoly vita tárgyát képezi: még az óriásvásznon sem vehető ki kristálytisztán, hogy a gyönyörű gyilkos visel-e alsóneműt az ominózus jelenetben. És ha már a klasszikus erotikus jeleneteknél tartunk, meg kell említenünk Colin Firth hófehér, viktoriánus ingét is, amely vizesen tapadt a tóból kievickélő Mr. Darcy mellkasára. Mennyivel könnyebb helyzetben volt Tom Cruise: neki elég volt kivillantania gyöngy fogsorát, hogy elnyerje a „világ legszexisebb élő férfija” címet.

Az új évezred új ideálokat követelt: Nicole Richie ropira emlékeztető lábait vagy Zac Efron kölyökképét senki sem üdvözölte volna „Ó, milyen erotikus!” felkiáltással Hollywood aranykorában. Persze ma is akadnak a vásznon olyan dívák és macsók, akik a valódi szexszimbólumokat juttatják eszünkbe. Scarlett Johanssont számtalanszor nevezték már az új idők egyetlen „leading lady”-jének (így nevezték egykor a hollywoodi szuperprodukciók ellenállhatatlan díváit), Johnny Depp pedig kalózkapitányként, poétaként, sőt a világ legrosszabb rendezőjeként egyaránt kimondhatatlanul szexi.

„Angie szája olyan, mint egy nagy kelés!”, „Milyen nyálas ez a nyamvadt DiCaprio!” – repkednek a szidalmak az intrikusok szájából a fent említett fiktív – ám annál életszerűbb – baráti körben. De ne feledjük: a sötét moziteremben e csillagok egyetlen pillantására ők is hűsítő kortyra vágynak super size kólás poharukból, és az éj leple alatt titokban azt böngészik az interneten, hogy milyen diétával tartja formában magát Jolie, vagy milyen órát reklámoz Leo. Mert akár tetszik, akár nem: „sex sells”. Mi pedig többet és még többet akarunk, egészen addig, míg egészen elveszítjük a fejünket. Ahogyan a zseniális író, Norman Mailer mondta: „Nincs olyan, hogy biztonságos szex. A szex és a biztonság tökéletesen ellentétesek egymással.” Talán nem véletlen, hogy Mailer legsikeresebb könyve éppen Marilyn Monroe életrajzi kötete. Mert – legalább a polcon – mindannyiunk otthonában ott a helye egy szexszimbólumnak.

Steiner Kristóf