A múzsa forraDALMA – a PEP! youth issue-jának címlaplánya Berger Dalma volt

Posted by jún 19 2009

Szöveg: Steiner Kristóf

Berger Dama egyáltalán nem egyszerű eset. Amikor úgy határoztunk, hogy megtesszük az Esclin Syndo díváját a PEP! youth issue-jának címlaplányává, még nem is sejtettük, mekkora attitűd szorult ebbe a pici lányba. Dalma nagyon fiatal, de már komoly jelene és még komolyabb jövője van, amelynek egyengetését nem bízza a véletlenre. Egy epres limonádé, és egy közepes latte machiato édes csókjai adtak keretet a beszélgetésünknek, amely bemutatja nektek Magyarország legveszedelmesebb feltörekvő énekesnőjét.

„A fotók kommunikáljanak valamit!” – magyarázza Dalma szenvedélyesen, miközben próbálja kifújni magát. Beszélgetésünkkor ugyanis még tombolt a hőség, így a Coffeshop behűtött galériáján terpeszkedtünk: ő, én és Gát Anna, a mindent kézben tartó és mindent tudó menedzser. Azok a bizonyos fotók pedig, amelyekről a diskurzus folyik, a PEP! potenciális címlapfotói. Dalma csillogó szemmel mesél a fényképekről, amelyeket a jövőben még mindenképpen szeretne elkészíttetni magáról. „Egy keresztbe csíkos pólóba bújtatott, bajuszos erőművész életre keltése a húszas évekből, illetve kék színű mozaikokkal borított uszoda fal előtti photoshooting.” A PEP! címlap fotói és divatanyagai vezető stylistjaink, Kiss Tibi és Dévényi Dalma koordinálásával szoktak zajlani, mi hozzuk a fotóst és a sminkest, az ötletet pedig többnyire a művészeti vezető, José határozza meg… azaz határozta, ez idáig. Dalmának ugyanis pontos elképzelései vannak arról, hogy ki fotózza, mit viseljen és hogyan legyen kifestve, hiszen az összkép végül róla beszél majd. Elvégre egy művész felelőséggel tartozik mindazért, amit önmagáról kommunikál. Ebben a kommunikációban a Berger-művek verhetetlenek.

„Magyarországon vagyunk.” – kezdem a beszélgetést, egy kérdéssel, amit már akkor is próbáltam megfejteni, mikor Dalma még a Nyugati és az Oktogon között nyargalt felénk. „Miért kell menedzserrel tárgyalnunk és egyeztetnünk mindent egy olyan énekesnő esetében, akiről sokan még csak nem is hallottak?” Gát Anna láthatóan nem érti a döbbenetemet. Dalma és ő ugyanis nem magyar, hanem európai polgárnak tartják magukat, és eszükben sincs az itteni „szabályok” szerint játszani. „Anna úgy lett a menedzserünk, hogy egy koncerten két szám között leültünk egy sörre, és elmesélte, hogy el van veszve.” – meséli Dalma. „Én pedig láttam, hogy ez a lány nem csak csinos, szép és szőke, hanem ért is engem, és a világomat.” Anna eleinte csak a szervezésbe folyt bele, aztán megkapta a myspace oldal belépési kódját, és ezzel együtt a bizalmat. „Egy dalszerzőnek a zenéléssel kell foglalkozni, nem a médiával.” – érvel a szőke énekesnő, és közben szeretetteljes pillantásokkal jutalmazza Annát, amiért annyi terhet vesz le a válláról. Dalma ugyanis amellett, hogy az Esclin Syndo hangja, énekel a Realistic Crew absztrakt-hiphop formációban, jazz és bossa nova ritmusokra dalol a Singas Projectben, és viszi a reggie zászlaját a Zagastic lead-vokáljaként. Ha pedig az Esclint is be akarjuk tolni valami fiókba, hát ők – saját meghatározásuk szerint – indusztriális elektrometált játszanak. „Igazi csapatépítő vagyok.” – mondja Dalma. „Egy olyan team-et hozok össze, amelyben mindannyian külön testrészként, szervként funkcionálunk, és mindennek a magja a muzsika. Azért ragaszkodom Radóczy Bálinthoz, mint fotóshoz, mert ebben a csapatban ő a szem. Ahogy Anna például a kar.”

Dacára annak, hogy az együtteseket, amelyekben énekel, jobbára vele azonosítják be, Dalma nem tartja magát frontembernek. „Én szabad énekesnő vagyok, nincs egyenlőségjel közöttem és az együtteseim között.” – mondja. Ezzel pedig olyankor szembesül, amikor az egyes csapatok rajongói számon kérik rajta, hogy miért is foglalkozik annyi mindennel egyszerre, miért nem összpontosít arra az egy projektre, amiért az adott fan lelkesedik. „Ez azért igazságtalan, mert nagyon figyelek rá, hogy minden együttes azt kapja belőlem, amire szüksége van. Amikor megírok egy dalszöveget, pontosan tudom, hogy ez melyik csapat világába illeszkedik leginkább. Őrületes ötletrohamaim vannak, és tudom, hogy melyik ötlet hova való.” – magyarázza.

Bár Dalma hangsúlyozza, hogy ő a divatszakma fogyasztója, nem pedig katalizátora, a Nanushka heart Dalma Berger kampány igazi trenddiktátorrá emelte. „Régi álmom valósult meg ezzel az együttműködéssel.” – lelkendezik. „Én nem csak hordom, hanem a szó legnemesebb értelmében viselem Nanushka ruháit.” Magyarországon szokás párhuzamot vonni a mi büszkeségeink és a külföldi celebritások között. Nem először hallom, hogy Berger Dalma a mi Agyness Deynünk – rebellis, öntörvényű, igazi new age doll, aki egyszerre múzsa és alkotó. Erre az asszociációra pedig erősen rásegít a rövid, szőke haj. „Én sosem hordanék Burberry-kockásat, és sosem reklámoznék büdös parfümöt.” – kommentálja Dalma a brit szupermodell ténykedését. „Egyébként sem bírom ezeket a skatulyákat. Az emberek azért találnak ki ilyesmiket, mert félnek szembesülni azzal, ami vagyok. Mindenkire rá lehet ütni egy bélyeget: Németh Juci mindenki kishúga. Harcsa Veronika a legbájosabb jazz díva. Péterfy Bori a vetközős underground díva. Na de én mi vagyok?” – kérdezi, tudva, hogy erre a kérdésre nincs válasz.

Miközben figyelem ezt a szabad szájú és kemény újkori prófétát elgondolkozom: milyen családból érkezhetett ebbe a világba, amit gyakorlatilag ő teremtett saját maga köré. „A szüleim igazi régi vágású, orvos emberek.” Nem meglepő: a klasszikus családi értékek és konvenciók között felnőtt kislány egyszer csak felismeri, hogy az árral szemben úszni sokkal mókásabb, mint afféle puzzle-ként belesimulni a family portrait-ba. „Az anyukám a mai napig arról álmodik, hogy orvos leszek.” – mondja nevetve, és a téma iránti szarkazmus rám is átragad. Berger Dalma, mint kardiológus… Berger Dalma, mint gyermekorvos… Berger Dalma, mint a körzeti orvos, aki pécsi családokhoz érkezik, hogy felírja a köptetőt, és figyelmeztesse betegeit, hogy vegyenek sálat, mert lehűlt a levegő. Lehetséges volna, hogy ezeknek a szülőknek fogalmuk sincs arról, hogy a lányuk a spontaneitás és a kreatív önmegvalósítás fáklyavivője? „Ők rettegéssel fogadták, amikor a zenei pályára léptem, egyáltalán nem is hallgatnak zenét. Amikor pedig anyukám valahogy az iwiw profilomra tévedt, hisztériás rohamot kapott, hogy úgy nézek ki a képeken, mint valami drogfüggő.” – kalauzol tovább Dalma a családi fotóalbumban. „Ha meglátná a myspace-emet, vagy a youtube-ra feltöltött videóimat, valószínűleg idegösszeroppanást kapna.”

Azonban nem csak a szülők azok, akik fennakadnak a Berger Dalma jelenségen. „Minden előadóművészt egy mesterséges fal vesz körül.” – válaszolja arra a kérdésre, miért nem képes egy pasi sem átugrani azt a bizonyos lécet. „Van egy álmom: tizenhat éves vagyok, a szigeten tombolok egy koncerten, egy srác pedig mellettem táncol. A buli után beszélgetni kezdünk, és kiderül: ugyanazokat a zenéket szeretjük, egyformán gondolkodunk a világról. Aztán másnap csörög a telefonom: a tegnapi srác hív randizni. Na ez az, ami már soha nem fogy így, ebben a formában megtörténni velem.” Dalmának ugyanis állandó dilemmája, hogy szakmabélit, vagy civilt válasszon, és amikor végre dönt, rájön, hogy igazából egyik sem működik. „Ha ő is művész, akkor beindul az ego-harc, ha pedig nem az, akkor egyszerűen nem fogja fel, hogy miért csak hetente kétszer fér bele az időbeosztásomba.” Ha igazán bele akarunk látni Dalma párkapcsolat-útvesztőibe, elég, ha megismerkedünk az Esclin Syndo Folklore című dalához készülő videoklippel, amelyet Pater Sparrow, a Csodálatos Júlia látványtervezője rendez: Dalma torzó szoborként jelenik meg a kisfilmben. „A szobor elkészítésekor én voltam a múzsa. Viszont ha egy kapcsolatban múzsásítanak, megszűnök élő ember lenni. Szobor vagyok, és nem vagyok képes mozogni többé.”

Dalma dupla szűz – tehát csillagjegye és aszcendense is okolható elképesztő perfekcionizmusáért. A PEP! címlapfotózásakor például ragaszkodott a hajnali keléshez, mert meggyőződése, hogy ilyenkor egészen más a tekintete, és ezt akarta viszontlátni az elkészült képeken. Leginkább egy manga-tündérre emlékeztet, egy japán képregény figurára, aki minden varázserejét bevetve harcol az ellen, hogy a világ kővé dermedjen, és a hideg racionalitás uralkodjon a Földön. Ezt a hatást erősíti a tény, hogy tarot kártyát vet, és jósol – kizárólag olyanoknak, akik közel állnak hozzá. „Amikor a barátaimmal vagyok, akkor történnek velem a legelképesztőbb dolgok.” – meséli nevetve. „Egyszer a hetes buszon utaztunk éjszaka, és a Blahánál egyszer csak megszólalt a hangosbemondó, hogy: nagy tapsot kérünk Magyarország legjobb énekesnőjének, Berger Dalmának, aki ma velünk utazik.” Kiderült, hogy a buszsofőr masszív Esclin fan, és a koncerteken rendszeresen söralátétekre írt versekkel, dalszövegekkel ajándékozza meg őt. A vezető bácsi azóta rendszeresen az éjszakai műszakot vállalja be, hátha újra összefut kedvenc ikonjával.

Dalma pontosan tudja, hogy a pop és vizualitás elválaszthatatlanok. „A kedvenc videóklipem Madonna Frozen című dalához készült. Hihetetlen, hogy mennyi minden van abban a három és fél percben. Madonna egyszerre nő, boszorkány és pap: tökéletes képi világot teremt a fagyott szív felolvasztásához, amiről a dal szól.” A populáris kultúra kommercializált festett bálványai között is akadnak olyanok, akik lenyűgözik őt, még akkor is, ha ezen a ponton menedzsere, Anna igyekszik csendre inteni. „Imádom Justin Timberlake-et a Sexy backben, és Britney Spearst, aki igazi ortó k*rvaként pörög a rúdon a Gimme more klipjében, tökéletesen ellentmondva a róla felépített képnek, sőt, mindannak, amit elvárnánk egy amerikai szupersztártól.”

Ha már videoklip… miért van az, hogy egy ilyen karakán személyiséggel és egyedülálló orgánummal megáldott énekesnőre egyetlen giga-kiadó sem csapott még le?
„Abszolút kompromisszumképtelen vagyok. Bármit ajánlhatna egy nagy kiadó, nálam a döntés biztosan szerződésfüggő lenne.” – jelenti ki magabiztosan. „Még pár évig elvagyunk itt, aztán irány London. Az egy olyan hely, ahol még én sem vagyok emészthetetlen”. Dalma jól ismeri a brit fővárost, hiszen élt már kint korábban. „Akkoriban Dévényi Dalma – a Je suis belle tervezője – a sarki bisztróban volt csapos.” – mondja nevetve. „Hiszek benne, hogy tehetséggel bármit el lehet érni.”